A Velencei Karnevál története
A Velencei Karnevál
A Velencei Karnevált elsőként 1094-ben rendezték meg, Vitale Failer dózsa engedélyével. Akkoriban, akárcsak napjainkban is, a Karnevál hatalmas bállal kezdődött, amit számtalan apróbb helyi mulatság, színi előadások, játékok és koncertek követtek a város terein.
A Karnevál idején a város népe magára öltötte a tabarro-t, egy hosszú, sötét köpönyeget, és egy fehér maszk, a bauta mögé rejtve arcát és kilétét mulatott gátlástalanul a sikátorokban és apró tereken.
Erre az időre megszűntek a társadalmi különbségek, nem voltak többé urak, se szolgák, és mindent lehetett. Idővel aztán a dekadens gátlástalanság eszménye mellett a Commedia dell’Arte kosztümjeiről mintázott öltözékek is egyre hangsúlyosabb szerepet kaptak. A város népe egyre díszesebb és változatosabb kosztümökben mulatott napokon és éjszakákon át. A mulatozás akkori formája persze napjainkban már mondhatni, megkérdőjelezhető.
A mattacino jelmezbe bújt, azaz bohócnak öltözött fiúk és férfiak rózsavízzel töltött tojásokat dobáltak az utcán elvonuló széplányokra – és záptojást a csúnyácskákra. A hölgyek persze nem vették jónéven az ítélethirdetésnek ezt az igen direkt formáját; olyannyira nem, hogy felháborodásuk a szokás rendelet általi betiltásához vezetett, 1268-ban. Ám mit sem ért a szép szó; végül a város vezetősége kénytelen volt hálóval megvédeni a hölgyeket.
A VI. század során számos szokás hivatalossá vált, úgy, mint a maszkviselés, vagy a különböző, mai szemmel bizony elég kegyetlen játékok némelyike. Ezek a játékok többnyire állatok életét követték igen kegyetlen módokon.
A Karnevál a XVIII. századra borult pompájába, a legtöbb velencei ekkorra már szinte minden ünnepi alkalomra maszk mögé rejtőzött, úgy tűnt hát, egy soha véget nem érő karneváli mulatság vette kezdetét.
De aztán jött Napóleon, és 1797-ben betiltotta az eseményt, és csak jóval később, az osztrákok rehabilitálták, ám onnantól már sohasem lett a régi.
Ezt a káprázatos mulatságot igazából csak az 1970-es évek végén sikerült feltámasztania pár velencei fiatalnak – mi mással, mint a jól bevált záptojás hajigálással.
Így hát feléledt végül a Karnevál, de (szerencsére) már egy egészen más Karnevál az, amire mi is ellátogathatunk, minden évben.
