BIORICH

Néhány évvel ezelőtt beköltöztük egy olyan lakásba, aminek csupán a falai álltak, néhol még padló sem volt, pusztán föld. Bevezettük a csatornát, áramot, vizet, falaztunk, szigeteltünk, gipszkartonoztunk, burkoltunk... A többes szám azért igen erős, de mióta vannak gyerekeim, már rutinból így beszélek.

Szóval, hogy szavam ne feledjem, a régi holmink nagyrésze az előző lakásunkban maradt, így ide eleinte csak ilyen-olyan szedett-vedett bútorokkal tudtuk berendezni a lakást, amiket a barátainktól kaptunk. 

Kreatív ember lévén azonban nem hagyott nyugodni az állapot, nem éreztem otthonomnak a lakást. Anyagiak híján, először csak a kisszoba (2,5 m x 1,5 m) szemközti falát burkoltam telibe kaviccsal. Aztán a kavicsok szépen lassan felkúsztak a falakról az általam épített beépített szekrény külső falára. Tetőlécekből polcokat fabrikáltam. Egy hetembe került, mire a négy, különböző méretű polcnak valót szálkamentesre csiszoltam szabadkézzel, csiszolópapírral. Ezeket feltettem a kavicsos falra. Az egésznek amolyan kandallós beütése lett. A szabadon maradt falat Amazonas zöldre festettem, ami egy sötétebb árnyalat, de nagyon szép. Kis térbe nem teszünk sötét színt, mert még jobban  "összenyomja" a szobát. Én viszont itt bátran megtettem, mivel egy 150 x 120-as ablak is van a szobában. A beépített szekrény pedig felülről és egyik oldalról körbeveszi az ablakot.

Szintén a szemközti falra csináltam egy beépített ágyat. (Igen, ezt a szót, hogy beépített, még sokat fogjátok hallani tőlem.) Az ágy kerete tetőléc, maga a lap alulról megerősített vastag OSB lap volt, lepácolva, lakkozva. Az OSB elejére pedig megint csak tetőléc került, aminek két funkciója volt. Az egyik, hogy ne látszódjon az OSB széle, a másik az, hogy a ráhelyezett, méretre vágatott vastag szivacs ne tudjon elcsúszkálni. 

Már csak valami hangulatvilágítás kellett és készen is volt a gyerek hálószobája. Annyira hangulatosra sikerült, hogy én több időt töltöttem benne, mint maga a gyerek. Az volt a Nyugalom szigete. Ott olvasgattam, írogattam és oda vonultam félre, ha egy kis csendre vágytam.

Azóta ugyan folyamatos átalakul, hiszen a gyerek már nem fér el azon az ágyon. Kinőtte a szobát, így dolgozószoba lett belőle. S szépen lassan gardróbbá lesz...