Könyvajánló - Robert Merle - Állati elmék
"A témaválasztás alapja az a tény, hogy a világ vezető államainak „haditengerészete és más állami intézmények évente jelentős összegeket fordítanak különböző kutatócsoportok munkájának finanszírozására”, és ezek között igen fontos szerepet kapnak az állatkísérletek, amelyek az állati intelligencia határait, valamint az állati és emberi kommunikáció lehetőségeit kutatják."
"- De mihelyt fogságba esnek - felelte Sevilla, és érdeklődve nézett a hölgyre -, valamennyien rendkívül barátságossá válnak. Egyébként - tette hozzá egy pillanatnyi szünet után - csak a jelen pillanatban beszélhetünk egy új állatfajta domesztikálásának a problémájáról, mert ha egyszer a delfin és az ember beszélni tudna egymással, akkor a delfint talán nem lehetene többé állatnak tekinteni, és másféleképp kellene meghatároznunk a kapcsolatukat.
- Az is elképzelhető, sajnos, hogy kapcsolatuk az úr és a rabszolga kapcsolata lesz.
- Remélem, hogy nem - mondta Sevilla felindulatan.
A hölgy csóválta a fejét, és rámosolyogott. Sevilla visszamosolygott rá, és mélabúsan gondolta: semmi se tökéletes. Ott, a festett haj alatt, egy jó minőségű agyvelő működik. Milyen kár, hogy ez az agyvelő nem inkább a déli nő fejében talált magának szállást. Igen, úgy ismerem ezt a déli nőt, mint a tenyeremet, csupa sznobizmus és gőg, infantilis fokon megrekedt érzékenység, egy kis narcisztikus érzékiség, épp csak annyi, hogy szereti, ha simogatják, istenem, miért kell nekem ehhez a lélektelen húsdarabhoz vonzódnom, ennek semmi értelme, ennek a gyötrő szomjúságnak, ennek a láznak, ennek a mániákus vonzódásnak a másik nem iránt (a Sevilla család minden tagja katolikus volt, Sevilla anyja minden reggel misére járt a két fiával, ők ministráltak, és közben az anyjuk térdelve, fájó térddel, gyűlölködve imádkozott a volt férje lelki üdvösségéért, mert a férje Miamiban élt egy kubai nővel).
A csontos lány felemelte kezét, de az ír származású nő gyorsabb volt nála:
- Professzor úr azt mondotta, hogy az Egyesült Állammok haditengerészete érdeklődik a kutatásai iránt: ezek szerint a delfin katonai célokra is felhasználható?
Sevilla teste alig észrevehetően megfeszült, de arcáról nem tűnt el a mosoly.
- Ezt a kérdést - mondta tréfás hangon - inkább talán egy tengernagynak szíveskedjen feltenni.
- Azért mégiscsak feltételezhető - makacskodott az ír nő -, hogy az Egyesült Államok haditengerészete nem egészen érdektelenül érdeklődik a delfinek iránt.
- Nem ismerem az Egyesült Államok haditengerészetének a terveit - felelte Sevilla. - Ebben a kérdésben teljesen laikus vagyok. Legfeljebb feltevésekbe bocsátkozhatnék. Csupán ennyit mondhatok: a rendőrség igenis alkalmaz kutyákat; miért ne alkalmazhatna a haditengerészet delfineket?
- Azok után, amiket professzor úrtól hallottunk, igazán lebecsülnénk a delfineket, ha a kutyákkal egy kategóriába sorolnánk őket.
Sevilla jól megnézte a nőt. A szeme kék volt, mint a nefelejcs, hihetetlenül üde, ártatlan, rebbenéstelen. Jól elképzelhető mint római nő, Néró alatt, hosszú fehér köntösben, amint elevenen lángol a kereszten, mert nem hajlandó megtagadni Jézusát.
- Igaza van - mondta Sevilla. - A delfinektől másféle szolgálatokat is elvárhatunk. De hogy pontosan milyeneket, azt nem tudom. Nem az én dolgom. És nem akarok feltevésekbe bocsátkozni.
- Mégis úgy vélem - folytatta az ír nő -, hogy már most foglalkoznia kellene kutatásainak gyakorlati következményeivel, nehogy később esetleg megbánást érezzen, amiért egyáltalán belekezdett.
A közönség soraiban egy kis mozgás támadt, és Mrs. Jameson összevonta a szemöldökét.
- Ne túlozzunk - mondta Sevilla, egy kézmozdulattal kísérve a szavait. - A mi kedves delfinjeink tálvolról sem hasonlítanak a hidrogénbombára.
Többen elmosolyodtak, de az ír nő arca komoly maradt, feszült, elgondolkodó.
- Úgy látom - szólt közbe Mrs. Jameson -, hogy valaki már régóta szeretne szót kérni. Miss Anderson?
A csontos lány összerezzent, és vastag szemüvege az orra hegyére csúszott. Aránytalanul hosszú mutatóujjával visszatolta a helyére, hirtelen kidüllesztette lapos mellét, és merő tekintetét Sevillára függesztette.
- Professzor úr azt mondotta - kezdte igen komoly és buzgó hangon -, hogy a delfinek ugyanúgy szaporodnak, mint a többi emlős. Véleményem szerint azonban ezek a folyamatok, a párosodás, a szülés, a szoptatás meglehetősen nehézségekkel járhatnak, hiszen a lebegő állapotban történnek, a vízben, és olykor minden bizonnyal nagy hullámverés közepette. Talán professzor úr részletesebben is kifejthetné...
Mrs. Jameson felállt.
- Azt javasolnám - mondta megsemmisítő tapintattal -, hogy ne éljünk többé vissza Sevilla professzor úr türelmével, és inkább menjünk át valamennyien a szomszéd helyiségbe, ahol a professzor úr megkóstolhatja frissítőinket."
Robert Merle a regény megírásakor még nem is sejtette, hogy mennyire közel jár az igazsághoz. Regénye 1967-es születése után két évvel a Tonkini-öbölben delfineket vetettek be észak-vietnami búvárok ellen, majd a 90-es évek végén pedig a Perzsa-öbölben, ahol tengeralattjárók aknáinak felderítésére használták őket.
Mindenképpen érdemesnek tartom elolvasni ezt a rendkívül érdekes könyvet!
Jó szórakozást kívánok!
Biorich
