A vegetarianizmus és a vallás
A VEGETARIAIZMUS ÉS A VALLÁS
Egyes vallások és irányzatok elvei és táplálkozási szabályai támogatják a vegetarianizmust, mint a janzenizmus és egyes hindu irányzatok, vagy amik hasznot húznak a vegetarianizmus terjedéséből, mint például a buddhizmus.
Európán kívül a vegetarianizmus egyedüli forrásai az indiai eredetű hagyományok, habár Óceániában a hús tabu volt a nők számára. A jainizmus, a hinduizmus egyes irányzatainak követői és sok buddhista szigorúan vegetariánus. Ez mindegyik vallásban az erőszakmentesség követelményére vezethető vissza, ami tiltja a sérülések okozását, az ölést, és hogy más élőlény halálából hasznon származzon. A nem vegetáriánus táplálkozás rossz karmát okoz. Azonban az összes ilyen irányzat megengedi a tej és a tejtermékek fogyasztását. A hinduk és a buddhisták számára szintén megengedett azoknak a halaknak az elfogyasztása, amiket állatokkal halásztak, például kormoránnal vagy vidrával
Buddhizmus
Buddhista nézőpontból a vegetarianizmussal kapcsolatos legfőbb szempont a megvalósíthatóság. A buddhista filozófia nem közvetít az emberi lét természetével össze nem egyeztethető, idealizált vagy merev célokat, előírásokat vagy tilalmakat. Ehelyett egyszerűen arra tanít, hogy tegyük meg más lényekért (és így közvetve önmagunkért) azt, amit módunkban áll megtenni. A buddhizmus tehát nem parancsolja a világi követőt a húsok mellőzésére, hanem utat mutat a tárgyaktól független emberi boldogsághoz, amelynek a húsfogyasztás önkéntes mellőzése csupán egy mellékes, ámde szükségszerű folyománya.
A théraváda hagyományt őrző buddhista szerzetesek, akik az ételüket alamizsnaként kapják világi személyektől, elfogadják a felajánlott húsos ételeket. Hagyományosan azt a – Buddhának tulajdonított – tant követik, hogy a hús fogyasztható, ha nem látják, nem hallják és nem gyanítják, hogy kifejezetten számukra ölték le az állatot. Sokan felvetették azonban, hogy ez a tan egy gyökeresen eltérő korban és kultúrában született, ezért a fogyasztói társadalomban nem alkalmazható, illetve másként szükséges értelmeznünk. Emellett létezik olyan vélemény is, amely szerint a tant félrefordították, és Buddha valójában azt mondta, hogy az étel nem fogyasztható, ha látják, hallják vagy gyanítják, hogy húst tartalmaz.
A mahájána hagyományhoz tartozó szútrák, például lankávatára szútra, kifejezetten elítélik a húsok fogyasztását, ezért a mahájána hagyományt követő buddhista szerzetesek teljes egészében tartózkodnak a húsfogyasztástól.
Hinduizmus
A hinduizmus eredetileg bizonyos körülmények között megengedte a húsevést. Manu törvénykönyve megengedte, és szabályozta a húsfogyasztást. Az idők során azonban bizonyos körökben elterjedt a laktovegetarianizmus, például a gyarmatosítás alatt a felső rétegekben, míg a szegény, alacsony kasztú emberek azt ettek, amihez éppen hozzájutottak. A brahminok mellett a jógát gyakorlók és a visnuisták (vaisnavák) szigorúan laktovegetáriánusok. A húsnak nemkívánatos hatásokat tulajdonítanak az öntudatra és a húsevő jellemére, lustaságot, erőszakot és tévelygést szül, ezzel rontja a karmát, tehát akadályozza a rituális megtisztulást és a kilépést az újjászületések körforgásából.
„A következő személyeket tartják az állat gyilkosának: aki engedélyezi a megölését, aki megöli, aki feldarabolja, aki eladja vagy megveszi, aki elkészíti, aki felszolgálja és aki megeszi.” (Manuszmriti 5.51)
Indiában a vallásos hinduk 43%-a vegetáriánus; a nem vallásosoknál ez az arány 28%.
A nyugaton élő Krisna-hívők is követik az ahimsza, az erőszaknélküliség tanítását. Ez azt is jelenti, hogy nem fogyasztanak olyan ételeket, amelyeknek megszerzése mások számára fájdalommal, erőszakkal jár. A. C. Bhaktivedánta Szvámi Prabhupáda, a Krisna-tudat Nemzetközi Szervezetének alapító tanítómestere így nyilatkozott:
"Mivel teremteni sem tudunk, így egyetlen élőlény elpusztításához sincs jogunk. Ezért tökéletlenek azok az ember alkotta szabályok, melyek különbséget tesznek. Isten törvényei szerint egy állat megölése éppolyan büntetést érdemel, mint egy emberé. Akik a kettő között különbséget tesznek, saját törvényeket agyalnak ki."
Természetesen ez betarthatatlan szabály, a Krisna-tudat hívői is tisztítják ivóvizüket, és felépítik házaikat, állatok és növények élete árán.
Dzsainizmus
A dzsainizmus követői, különösen a szerzetesek következetesek az ahimsza átültetésével a gyakorlatba. Kerülik mindazoknak a termékeknek a használatát, amiket halott állatokból nyertek.
Szikh vallás
A szikh tanítások nem utalnak arra, hogy a vegetarianizmus kívánatos lenne, hanem az egyénre bízzák a döntést. A tizedik guru, Guru Gobind Singh azonban megtiltotta a rituális vágásból származó hús, vagy kutha hús fogyasztását az "Amritdhari" szikheknek, vagy akik a Sikh Rehat Maryadát, a szikh viselkedési kódexet követik. Ennek az volt a célja, hogy megőrizzék a függetlenséget az iszlám hegemóniával szemben.
Egyes szektákban az"Amritdharisok", mint például Akhand Kirtani Jatha, Damdami Taksal, Namdhari és Rarionwalay, hevesen kikelnek a húsevés és a tojásfogyasztás ellen, de bátorítják a tej és a tejtermékek élvezetét. Ez a British Raj (Brit-India) idejére vezethető vissza, amikor is sok visnuista hindu tért be. A guruk ezzel szemben az egyszerűséget hangsúlyozták. Nának guru szerint a mértéktelenség a Föld, így az élet erőforrásainak megcsapolását jelenti. A szikhek szent könyvének egyes fejezetei szerint bolondság az állati élet felsőbbrendűsége mellett érvelni, mivel minden életforma kapcsolatban áll egymással, és csak az emberi élet felsőbbrendű. Mindazonáltal a templomban osztogatott étel szigorúan laktovegetariánus, bár ez inkább az egyes egyének személyes döntésének tiszteletben tartását jelzi, mint egy tanítást.
Judaizmus
A zsidó vallás szent iratai (sem a Tanakh, sem a Misna, sem a Talmud) nem szabályozzák a húsevést, amit a hagyományok sem korlátoznak. Az ószövetségi törvények csak a tiszta és tisztátalan állatok között tesznek különbséget, és tiltják a vér és a dög fogyasztását. Az ószövetségi törvények alatt élők számára a vegetarianizmus nem volt lehetséges, mivel több ünnepen is (pl. Peszach) kötelező volt a hús fogyasztása, a papoknak és a lévitáknak pedig ez, az áldozatbemutatással összefüggésben, mindennapos volt a jeruzsálemi Templomban.
Talmudi hagyomány folytán a vallásos zsidók nem esznek együtt húsos és tejes ételeket, de a húsevésre semmilyen korlátozás nincsen.
A Ne ölj! parancsot egyesek úgy értelmezik, hogy az arra is vonatkozik, hogy állatot se ölj, vagy ne ölj feleslegesen. Egyes teológusok a húsevés és a rabszolgaság részletes szabályozását összevetve arra gondolnak, hogy ezek azért ilyen aprólékosak, hogy a zsidók lemondjanak mindkét gyakorlatról. Hasonlóan gondolkodott a középkorban Shlomo Ephraim Luntschitz rabbi, a Kli Yakar szerzője.
Sok középkori zsidó teológus azonban, például Joseph Albo és Isaac Arama a vegetarianizmust erkölcsi ideálnak tekintette, mivel a húsevésnek negatív hatást tulajdonítottak a jellemre. Joseph Albo szerint az állatok iránti könyörületből való vegetarianizmus nemcsak erkölcsi tévedés, hanem szintén rossz hatással van az emberre.
Abraham Isaac Kook a modern kor vegetarianizmus mellett érvelő rabbijai közé tartozik. Írásaiban rámutat arra, hogy az édenkertben Ádám nem evett húst, és ezt kapcsolatba hozza a messianisztikus korral. Ő maga tartózkodott a húsevéstől, és csak szombaton és ünnepekkor fogyasztotta. Tanítványa, David Cohen lelkes vegetariánussá lett.
Néhány kabbalista szerint a húsevés csak azoknak a misztikusoknak való, akik észlelik az újjászületett lelkeket és az isteni szikrákat, habár a húsevés náluk is kárt okoz a lélekben. Számos ortodox vegetariánus zsidó csoport támogatja ezt az elgondolást. Szerintük a húsevés engedélyezése csak ideiglenes könnyítés azoknak, akik nem tudnak vegetariánusok lenni.
Kereszténység
A kereszténység nem ismer táplálkozási tabukat, kivéve a vér- és dögevés tilalmát.
Egyes keresztények azonban bibliai alapokon próbálják megindokolni, hogy Isten azt akarja, hogy az ember vegetáriánus legyen. Utalnak a béketűrő életre, és arra, hogy Isten az édenkertben minden növényt az ember táplálékául adott. Ellenben az özönvíz után Noénak és családjának már növényeket és állatokat is táplálékul adott. Szent Jeromos szerint, mivel a húsevés csak a vízözön után vált lehetségessé, ezért alsóbbrendűnek tekintendő. Egyébként nincs semmi utalás arra, hogy a hús tilos lenne. A keresztény vegetáriánusok emellett gyakran érvelnek tévesen a Ne ölj! parancsolattal, ami azonban csak emberre vonatkozik.
Az Újtestamentumban nincs semmi utalás arra, hogy a vegetarianizmus az üdvösség eszköze lenne. Jézus mondása szerint nem az fertőzteti meg az embert, ami bemegy a száján, hanem az, ami kijön belőle. Ezzel az összes étkezési tabut megszüntette. Mindezek ellenére a hetednapi adventisták elfogadták az édenkertbeli vegetáriánus étkezés érvét, és ajánlják is a vegetáriánus táplálkozást.
Az Újszövetség alapján Jézus nem volt és zsidóként nem is lehetett vegetáriánus.
Iszlám
Az iszlám megengedi, de szabályozza is a húsfogyasztást. A muszlimok csak halal vágásból származó húst ehetnek. Sok vegyes táplálkozású muszlim a nem halal éttermekben vegetáriánus vagy halételeket rendel.
Az iszlám megengedi a nem ideológián alapuló vegetáriánus táplálkozást, és bár a legtöbb vegetáriánus muszlim nem nyilvánítja ki, hogy ezt az életmódot követi, számuk egyre nő.
Sok befolyásos muszlim vegetáriánus volt, köztük az iraki Râbi‘ah al-‘Adawîyah of Basrah (meghalt 801-ben), teológus, feminista, költő, és Bawa Muhaiyaddeen Srí Lanka-i szúfi mester, a The Bawa Muhaiyaddeen Fellowship of North America alapítója. India egykori elnöke, Dr. A. P. J. Abdul Kalam is híres vegetáriánus.
1996-ban a Nemzetközi Vegetáriánus Unió bejelentette a Muszlim Vegetáriánus/Vegán Társaság megalakulását.
Bahái hit
Ámbár a bahái vallás nem ír elő táplálkozási szabályokat, `Abdu'l-Bahá, az alapító fia szerint a gyümölcsökből és magokból álló menü lenne kívánatos, kivéve a betegeket és a gyenge alkatúakat. Azonban nem kötelezte a híveket ennek követésére, viszont kijelentette, hogy a jövő társadalma amúgy is vegetáriánus lesz. Azt is gondolta, hogy az állatok megölése a bűnök megvallása ellen hat. Shoghi Effendi, a bahái hit őre szerint a vegetarianizmus kívánatos, de szerinte és a vezető testület szerint a gyakorlat ez ellen hat, így csak ajánlják, de nem írják elő a vegetáriánus életmódot.
Rasztafari
A rasztafari egy, az afro-karib térségben elterjedt vallás. A hívek különböző szigorúságú étkezési előírásokat követnek. A legortodoxabbak nem esznek olyan ételeket, amik mesterséges adalékokat tartalmaznak, és gyakran még a sót is mellőzik; a fűszerek és a zöldségek párosítása régi afrikai hagyományokat követ. A legtöbb rasztafari vegetáriánus.
